Magyarországnak jövő év közepéig jelentenie kell az Európai Bizottságnak arról, hogyan tervezi megreformálni a nyugdíjrendszert a hosszú- és középtávú fenntarthatóság érdekében, és azt 2025 első negyedévének végéig hatályba is kell léptetnie. A Budapesti Corvinus Egyetem közgazdásza, Banyár József ennek megoldására tett javaslatot. Az egyéni pontrendszerre épülő német nyugdíjrendszer javított verzióját a Közgazdasági Szemle szeptemberi számában ismertette.  

A magyar nyugdíjrendszer ma lényegében egypilléres, ami egy klasszikus, folyó finanszírozású, állam által szervezett nyugdíjrendszer, amelyben a főszabály, hogy az öregségi nyugdíj a nettó – a nettó átlagkereset növekedésének indexével – valorizált átlagkeresetnek a szolgálati időtől függő, legalább 43 százaléka, az ehhez szükséges időtartam legalább 15 év, amelyet 1988-tól, illetve az az után kezdődő munkavállalástól számítanak, s ami erről a szintről egyenetlenül, évi 1-2 százalék között emeli a nyugdíjat. A magas életpálya-átlagkereseteket csak 2012-től számítják be teljesen, igaz, egy bizonyos szint felett ezt degresszíven teszik. A gyermeknevelés csak a szolgálati időbe számít bele. 

Egy olyan nyugdíjrendszerre dolgoztam ki javaslatot, amely az aktívak számára könnyen megérthetővé, elfogadottá és vitathatatlanná teszi, hogy a mai teljesítmény miképp határozza meg a majdani nyugdíjat. A jelenlegi magyar nyugdíjrendszerben az új nyugdíjak indexálása lényegében a nettó bérindexen alapul, a meglévő nyugdíjaké az árindexen. A bérindex viszont általában magasabb, mint a fogyasztói árindex, ezért a régebben nyugdíjba vonultak juttatása egyre inkább elmarad a frissnyugdíjasokétól 

– magyarázta a jelenlegi rendszer működését Banyár József, a Corvinus kutatója. Példaképp hozzátette: aki húsz éve ment nyugdíjba Magyarországon úgy, hogy 45 éven át végig átlagbért keresett, annak a nyugdíja ma kevesebb, mint a fele, mint annak, aki idén ment nyugdíjba itthon úgy, hogy 45 éven át végig átlagbért keresett. A német rendszerben ez az összeg ugyanakkora lenne. 

A német pontrendszeres nyugdíjrendszert mára már 11 európai ország alkalmazza részben vagy egészben.

Ez mindenki számára mindenkor könnyen áttekinthetővé teszi azt, hogy aktuálisan éppen mennyi nyugdíjra számíthat, és a gyermeknevelést is szervesen beszámítja. A közgazdász szerint a német rendszerből két elemet mindenképp érdemes átvenni.

Egyrészt az egyéni számlák bevezetését a mostani megoldás helyett, mert kiszámíthatóbb, és a méltányossági szempontok jobban érvényesíthetők.

Ebben a nyugdíj mértéke arányos az összegyűjtött nyugdíjpontokkal. Alapesetben egy évi átlagbér után fizetett járulékért egy pont jár, évente legfeljebb az átlagbér kétszerese vehető figyelembe. Nyugdíjpont „piaci alapon is vásárolható”, de járulékfizetés nélkül is járhat, pl. munkanélküliség, ápolás miatt vagy felsőfokú tanulmányokért, gyermeknevelésért. A nyugdíjpontok értékét évente korrigálják a bruttó bérindexszel, megoldva ezzel a régi és új nyugdíjak azonos indexálását. A tanulmány javaslatot ad az átmeneti időszak számítási módjára is. A magyarországi adaptáláskor egy pont értékét be lehet úgy állítani, hogy az abból számított nyugdíjak összvolumene induláskor ugyanakkora legyen, viszont garantálná, hogy évtizedek múlva is megtartsa értékét a jövőben nyugdíjba vonuló majdani fiatalabb nyugdíjasokéhoz képest. 

A német rendszer másik átvételre érdemes pontja, hogy a németek a nyugdíjpontokat egy fenntarthatósági faktorral is módosítják, valamint járulékkulcs esetleges változásával is. Ezzel az automatikus és önfenntartó kiegyenlítő mechanizmussal a bevételek és a kiadások egyenlősége folyamatosan teljesülhet.  

Banyár József okfejtése szerint további hat elemet nem feltétlenül, de célszerű még átemelni. Ezek közé tartozik, hogy a járulékszerzésnek van felső határa, és a gyermeknevelésért külön pontok járnak.

Például egy háromgyerekes anya első és utolsó munkaéve között 40 év telik el, és gyereknevelés miatt 16 évet kihagyott: ő például ez alapján megkapja a 40 évnek megfelelő átlagnyugdíjat, míg a mai magyar rendszer 24 év alapján számolná a nyugdíj mértékét.

A reform lényegében nem igényelne a jelenleginél több forrást a nyugdíjakba, hiszen az automatikus kiegyenlítő mechanizmus bevezetését úgy is értelmezhetjük, mint a fizetendő nyugdíj össztömeg GDP-arányos befagyasztását. Ráadásul az is része a javaslataimnak, hogy különítsük el a többi tételtől a nyugdíjkasszát, és tegyük azt önfenntartóvá – hangsúlyozta Banyár József.

Fotó: frisshirek.hu