A Véres Gyertyaszentelő áldozataira emlékeztek Zentán

Zentán az idén is megemlékeztek a város modern kori történelmének egyik legtragikusabb eseményéről, az 1849-es, úgynevezett zentai Véres gyertyaszentelőről. Az esemény emlékére február 2-án délelőtt nagymisét tartottak a Jézus Szentséges Szíve katolikus templomban, ezt követően pedig a Felsővárosi temetőben koszorúztak.

A koszorúzáson Molnár Tibor, a Zentai Történelmi Levéltár főlevéltárosa mondott beszédet.

Beszédében kiemelte, hogy a szomorú események előzménye fél évvel korábbra tehető, amikor a forradalom és a szabadságharc kirobbanását követően 1848 májusában a különböző nemzeti és politikai érdekek következtében a magyarok és a szerbek szembe kerültek egymással.

Az 1849-es végzetes zentai eseményeket az elmondások szerint az robbantotta ki, hogy 1848 augusztusában halálra ítélték, majd kivégezték Arsenije Baderlica zentai ügyvédet, földbirtokost, amiért kémkedett a szerbeknek és anyagilag is támogatta őket. A délről érkező szerb haderők 1849. február elsején elérték Zenta határát. A település elfoglalása után 48 órás szabad rablást engedélyeztek katonáiknak a szerb csapatok vezetői. Végül két hétig folytatták az erőszakos cselekményeket Zentán.

Az eseményeknek mintegy 2800 áldozata volt. A leölt embereket lövészárkokba és védősáncokba temették, a többségük neve ma is ismeretlen. A mészárlás áldozatainak maradványai az 1889-ben megindult vasútépítkezés során kerültek elő. A hamvakat összegyűjtötték, és közös sírban helyezték örök nyugalomra – írja a Vajdaság Ma délvidéki hírportál.

A főlevéltáros szerint a zentai gyertyaszentelő kapcsán is beigazolódott, hogy háborúban résztvevők egy része nem tekint érvényesnek semmilyen törvényt, de az erkölcsi normákat sem.

Vélt vagy valós sérelmekre indulatból reagál, nem tesz különbséget harcoló katona, hadifogoly és civil között. A szemet szemért, fogat fogért elv sohasem volt, és ma sem jó tanácsadó

– jegyezte meg Molnár Tibor.

Ezt követően a megemlékezés résztvevői megkoszorúzták az 1848/1849 -es magyar forradalom és szabadságharc zentai áldozatainak az emlékhelyét.

Több mint száz orosz család költözött Szabadkára az ukrajnai háború kitörése óta

Pontos adatok nincsenek, ugyanakkor mintegy 120-ra becsülik azon oroszországi családok számát, melyek főleg az ukrajnai háború kirobbanása óta Szabadkára költöztek. Mindannyian jól érzik magukat a vajdasági városban, befogadták őket a szabadkaiak, nyilatkozta a Subotica.com portálnak Alla Bartosic, a Szerb-Orosz Baráti Egyesület elnökasszonya. Mint mondta, ő maga 10 éve érkezett Szabadkára, s lenyűgözte az itt tapasztalt kulturális sokszínűség, miként a többi oroszt is, akik többnyire többnemzetiségű vidékekről érkeznek.

Az orosz gyerekek bekapcsolódtak az itteni oktatásba, s igyekeznek beilleszkedni. Az osztályfőnökök általában kijelölnek néhány gyereket, akiknek az a feladatuk, hogy segítsék külföldről érkezett társaikat például a házi feladatok elkészítésében, de a játékokba, közösségi életbe is bevonják az újonnan érkezetteket.

Vannak, akik falura költöznek, s gazdálkodni kezdenek, de a többség a városban marad, hisz korábban Moszkvában, Szentpéterváron, Permben, Jekatyerinburgban éltek, a városi léthez vannak szokva, s gyermekeiknek is emelt szintű oktatást szeretnének. Balettórákra, sportfoglalkozásokra íratják őket. Viszonylag fiatal családokról van szó, a szülők 25-45 év közöttiek.

A hivatalos ügyek intézésekor gyakran kérik az egyesület segítségét. Fordítanak nekik, tanácsot adnak, de az oroszok egymás között is tartják a kapcsolatot, információkat cserélnek. Általában először tartózkodási engedélyt kérnek, hogy munkához jussanak, később kérvényezik a letelepedési engedélyt is. Legtöbbjük az IT-szektorban dolgozik.

Fotó: Horváth Zsolt